„Friendship is born at that moment when one person says to another, ‘What! You too? I thought I was the only one.’”

C.S. Lewis

A csapat története

Az egész az írókurzusokkal kezdődött.
2024 februárjában egy csapat ismeretlen író – akik végre szerettek volna kibújni a csigaházukból – részt vett a Tehetség Íróstúdió Dramaturgiai Alapozó kurzusán. A kurzus fantasztikus élmény volt, de ami ennél is fontosabb: az utolsó hét végére összebarátkoztunk. A heteken át tartó beszélgetések és a közös írás megalapozták a kapcsolatot. Az a tény, hogy minden különbözőségünk ellenére van bennünk valami közös – az írás szeretete –, a kurzus után is együtt tartotta a csapatot. Sőt, azóta kurzusok sorát végeztük el együtt.

Tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák; sok mindenben különbözik a véleményünk, de az alkotás iránti szenvedély minden ellentétet felülír. Idővel rájöttünk, hogy épp ebben a sokszínűségben rejlik a valódi érték: olyan szemszögből vizsgáljuk egymás írásait, amire egyedül talán nem is lennénk képesek. Úgy látjuk magunkat – és azt, amit alkottunk –, mint előtte soha.

Nincs más célunk, mint írni és örömet okozni.
Elmesélni azt, ami bennünk van, és megtalálni azt, akikké együtt válhatunk.

Az írás – akárcsak minden alkotó folyamat – egy olyan út, amelyen rengeteg akadállyal találkozunk.
Amikor valaki ír, egyedül van: egy távoli, gyakran kitalált helyen, ahol nincs vele senki más csak a képzelet szülte karakterek. Mégis velük él és lélegzik, velük szeret és gyűlöl, velük örül és velük sír. Ott van a fejükben, látja a gondolataikat, és néha együtt hal meg velük – újra és újra.

Amikor az író visszatér, amikor újra a valóságban jár a szerettei között, amikor dolgozni indul, bevásárol, vagy csak elsétál a postára, egy része akkor is a másik világban marad.
Mi ez, ha nem ketrec? Egy olyan ketrec, ahol végre szabad lehet.
Mi ez, ha nem őrület? Egy olyan őrület, amelyben önmaga lehet.